Első hét 2/2

Sam lassan nyújtotta a kezét felém. Átadtam neki a tesztet. Az ajkai szétnyíltak, az arcán egyfajta sokk látszódott. Többször szóra nyitotta a száját, de inkább meggondolva magát nagyokat nyelt.
- Sutton. - suttogta halkan, letérdelve elém. Az arcomat a kezeimbe temetve ültem a lehajtott WC deszkán, és a könnyeimmel küszködtem. Sam félredobta a kis gyógyszertári tesztet, majd szorosan magához húzott.

A könnyeim patakokban áradtak, sötét foltot hagyva a legjobb barátnőm világos pólóján.
- Mi lesz most? - suttogtam Sam vállába. Próbáltam rendezni a gondolataimat, de egyszerűen nem ment. A szoba kellemes hűvössége  forróvá vált, levert a víz, a kezeim remegtek. Sam megnyugtatóan csitítgatott, majd visszavezetett a szobájába.
- Ülj le. - fogta a kezemet még mindig, majd leült mellém az ágyra. - Jelentkezhetsz az MTV-be. - mondta egy erőltetett mosollyal az arcán. Sam szándéka valószínűleg jó volt, de jelen pillanatban nem tudtam értékelni a humorát, ezért hátradőlve az ágyon összekuporodtam.
- Mégis mit mondjak a szüleimnek? - szólaltam meg remegő ajkakkal, figyelmen kívül hagyva a poént. Eszembe jutott a jelentkezésem, a továbbtanulás, az álmaim. Egy felhőtlen éjszaka miatt összetörtnek éreztem magamat.
- Sutton, ha nem szeretnéd... - kezdte óvatosan Sam, de tudta mit gondolok az abortuszról. Azonban ebben a pillanatban eszembe jutott hogy akkor nem kéne feladnom az álmaimat, a szüleim nem tudnák meg, és Harry és élhetne e nélkül. De egy ártatlan életet kioltani, ráadásul úgy hogy a tulajdon apa nem tud róla... Nem tudtam volna így élni. Nagyot nyeltem, feltámaszkodtam, és megtörölve a szemeimet próbáltam rendezni az összes kusza gondolatot. Sam várta a válaszomat.
- Nem tudom. - válaszoltam bizonytalanul. - Beszélnem kell vele. - mondtam nagyot nyelve. - Ha szólok a szüleimnek, biztos elrángatnak valami klinikára, hogy...
Az egyik felem azt suttogta, mennyivel könnyebb lenne akkor. De nem tehettem ezt. Sem vele, sem Harryvel, és magammal sem. Bizonytalanul álltam fel, a térdeim remegtek. A tükör előtt megállva, óvatosan felhúztam a pólómat, és megnéztem a tükörképemet. Nem voltam egyedül.

- Menj. - mondta biztatóan Sam, majd kiszálltunk a kocsiból. Sam átadta a kulcsokat, majd elment az apjához a belvárosba. Pontosan a bár előtt álltunk meg, nem volt olyan a hely, mint azon az estén. Rémisztővé vált számomra a bent zajongó tömeg, és a bejáratnál felelőtlenül bulizó korombeliek látványa. Lesütött szemmel löktem be az ajtót, és egyenesen a pult felé tartottam, pontosan oda ahol akkor álltam, de Harry nem volt ott. Rémülten pillantottam körbe, nem gondoltam arra hogy nem lesz itt, amikor az egyik hátsó boxból kivillant az ismerős, kissé piszkos fehér converse cipő. Óvatosan átverekedve magamat a tömegen álltam meg a göndör srác előtt. Igen, ő volt az. Az emlékképek az arcáról már csöppet sem voltak homályosak. Az italába kortyolva felém fordította a fejét, majd az arcára kiülő meglepetés amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment, és megjelent az ajkain az a bizonyos kaján mosoly, amit annyiszor láttam azon az éjszakán. Bizonytalanul álltam előtte, az ujjaimat morzsolgatva, az arcomra valószínűleg kiülő kétségbeeséssel. Harry mutatta hogy üljek le. Helyet foglaltam, majd megszólalt azon a rekedtes hangján.
- Szia gyönyörűm. - mondta óvatosan felém hajolva, aztán belekortyolt egyet az italába. A szám kiszáradt, nagyokat nyelve próbáltam egyszerűen kimondani a tényeket, de ahányszor szóra nyitottam a számat, egyszerűen egy hang sem jött ki belőle.
- Velem kell jönnöd. - mondtam halkan, a cipőm orrát nézegetve. Talán könnyebb lesz megmutatni, mint elmondani. Nem voltam az a lány mint azon az estén, a magabiztosságom eltűnt, a gyönyörű partyarc lány látványa már sehol sem volt. Egyszerűen néztem ki, egyszerű ruhában voltam, az egyszerű személyiségemmel.
Harry óvatos vigyorra húzta az ajkait, majd felállt, és odajött mellém.
- Jó. - suttogta a fülembe, úgy mint akkor. Még mindig bizsergést váltott ki belőlem a hangja, de a tények visszarántottak a valóságba. Ahogy felálltunk Harry feltette a napszemüvegét (este?), és a kezem felé nyúlt, de én reflexszerűen visszarántottam.
- Oké, ez nem megszokott. - mondta mosolyogva a dallamos hangján, de figyelmen kívül hagyva a megjegyzését, a mellkasom előtt összekulcsolt karokkal vezettem a kocsihoz. Beszálltam a vezetőülésbe, majd intettem Harrynek hogy üljön be mellém. Zavaros tekintettel, és összehúzott szemöldökkel nézett rám, majd ült be a kocsiba.
- Azt hittem oda megyünk, ahová múltkor. - mondta egy féloldalas mosolyra húzva a száját. Nem törődve ezzel tapostam a gázba, és vezettem el a házunkhoz.
Anyáék elutaztak a rokonokhoz, én meg a sok tanulnivalóra hivatkozva itthon maradtam. Nem mondtam el nekik semmit arról az éjszakáról. Az autóút a belvárostól a házunkig csendben telt, Harry legtöbbször halk éneklésével töltötte meg a kocsiban kiülő csendet. Kellemesen csengő, valakiére emlékeztető énekhangja volt, akárcsak a beszédhangja. Felhajtottam a bejáróra, majd kiszállva a kocsiból bevezettem a házba Harryt, viszont mielőtt kiszállt volna alaposan körülnézett, fura viselkedését egy szemöldökráncolással elintéztem.
Gondosan bezártam magunk mögött minden ajtót, majd odafordultam Harryhez, aki már leült az ágyamra.
- Szóval itt fogjuk csinálni? - kérdezte vigyorogva, de figyelmen kívül hagyva kérdését, megragadtam a kezét, és magam felé fordítottam. A bőrének érintése kellemes emlékeket váltott ki belőlem, bizsergést futtatott végig a testemen. Harry kérdőn nézett rám.
- Valami baj van? - az arcáról eltűnt a jellegzetes mosolya. Nem válaszoltam, csak behúztam a fürdőszobába, ahol rámutattam a mosdókagyló mellett fekvő terhességi tesztre. Harry szemei kikerekedtek, az ajkai szétváltam, az arca az egészségesről a falfehér színbe váltott. Előbb remegő ajkakkal rám nézett, majd közelebb lépett a teszthez, és jobban megnézte azt. Összefont karokkal álltam előtte, a szemeimben könnyek gyűltek össze.
- E...Ez biztos? - kérdezte dadogva, majd nagy levegőt véve rámutattam a zuhanyzókabin melletti polcon sorakozó további négy darabra

Harry a fejéhez kapott, majd megtámaszkodott a mosdókagylón. A szám remegett, a könnyeim készültek kitörni ahogyan a szinte ismeretlen fiút néztem. Ahogyan elfordította a fejét, a padlót kezdte nézni, majd rám emelte a tekintetét, és onnan nem tudtam kontrollálni az érzelmeimet. Könnyek törtek elő a szememből, és kétségbeesetten rágva az ajkaimat még mindig a fiút néztem, aki lassan közeledett felém. Közel állt hozzám, megemeltem rá a tekintetemet. Harry szóra nyitotta az ajkát. Nem láttam rajta azt a srácot aki aznap este volt. A csajozós macsó eltűnt belőle. Egyszerűen megszeppenve állt előttem, a szavakkal küszködve.
- Sutton.. - kezdte halkan.

A nappaliban ültünk a kandalló előtt. Nem sokat beszéltünk, leginkább mind a pattogó tüzet figyeltük.
- Szeretnéd? - kérdeztem halk, erőtlen hangon.
- A szüleid tudják? - kérdezett vissza, válasz nélkül hagyva a válaszomat.
- Nem. - mondtam lesütött szemmel. Harry egy halk gúnyos nevetés kíséretében szólalt meg újra.
- Gondoltam. - nézett rám.
- Miért?
- Csak körül kellett néznem. - mutatott körbe a nappalin. - Mindenhol a te okleveleid, díjaid díszelegnek, képek rólad, kissé kevesebb egy fiúról, aki gondolom a bátyád, de nem büszkék rá valami miatt a szüleid. Folytassam? - nézett kérdőn felém. Az arca már nem volt olyan gondterhes, de a szemében még mindig ott bujkált a kétségbeesés. Harry összes szava igaz volt, lesütött szemekkel bámultam a zoknimat. - Egyáltalán nagykorú vagy? - kérdezte széttárt karokkal Harry.
- Igen. - Harry megkönnyebbülve fújta ki a levegőt. Kedves. - Nem válaszoltál a kérdésemre. - mondtam a zöld szempárba nézve. Harry az ajkaiba harapott, a tekintetével a falat pásztázta, mintha ott lenne a kérdésemre a válasz.
- Függ a válaszomtól az élete? - kérdezte. Óvatosan megráztam a fejemet.
- Nekem koncertjeim vannak, nem beszélve a turnézásról... - kezdte. Ó, szóval ezért volt olyan ismerős a hangja. Jobban megnézve őt, mintha már láttam volt az az este előtt.
- Harry Styles. - mondta halkan, engem meg fejbe csapott a felismerés. Próbáltam kizárni a híressége gondolatait, és a ledöbbentségemet, majd újra megkérdeztem.
- Szeretnéd?