Hatodik hét

A hasán pihentettem a tenyeremet, elaludt az ölemben mialatt megnéztünk egy filmet. A tudat hogy van valami, vagyis inkább valaki a kezem alatt, megmosolyogtatott. Ahogyan a gondolataim cikáztak a fejemben, eszembe jutott a múltheti koncert, mialatt Suttonnek énekeltem. A találgatásoktól, hogy miért fordultam a színpad oldala felé, a halvány, elmosódott képektől a neten amin Sutton szerepel, kirázott a hideg. Nem lett volna szabad neki énekelnem. Nem szerettem volna kitenni a paparazziknak, akik tönkreteszik a magánéletet, az újságíróknak, ajtón kopogtató riportereknek. Én csak óvni szerettem volna, semmi mást. Ahogyan finoman simogattam Sutton hasát, kissé mocorogni kezdett, és megjelent egy mosoly az arcán. A fejemet oldalra biccentettem, beszívtam a mellettem ülő lány illatát. Kezeim felvándoroltak az arcára, finoman végigsimítottam a megjelenő gödröcskéken.
- Jó reggelt. - szóltam, majd kinyíltak Sutton szemei, és halvány mosoly jelent meg az arcán. Kinyújtózkodott, mialatt leengedte a karját, végigfutott a keze a tetoválásaimon.
- Annyira... Más vagy. - mondta. - Teljesen másnak tűnsz, mint amilyen valójában vagy. - mondta kibújva karjaim közül, és felhúzta a lábát maga mellé.
- Miért? - kérdeztem. Igazából nem lepett meg annyira a kijelentése, de szerettem volna tudni, miért gondolja így.
- A külsőd... A tetoválások, a kacér tekintet, ahogyan a bárban viselkedtél. És ahogy most. - mondta, a közben az egyik hajtincsét birizgálva.
- Értetek mindent. - hajoltam oda az arcához, majd eltűrve a hajtincset a füle mögé, megcsókoltam. 

- Csörög a telefonod. - mondta Harry a rezgő készülékre mutatva. Ahogy felültem megszédültem, de nem törődve vele kaptam fel a mobilomat az asztalról. A szemöldököm a magasba szaladt amikor megláttam a nevet a kijelzőn, és gyorsan végigcsúsztattam az ujjam a képernyőn, elfogadva a hívást.
- Szia. - szóltam bele lágy hangon.
- Ó! Hál' Isten jól vagy! - mondta apa megkönnyebbülve. A szám szélét rágcsálva reméltem hogy nem lesz olyan apa, mint anya miközben Harry döntötte hátra a fejét a kanapén. - Merre vagy, kicsim? - kérdezte aggódva.
- Jó helyen, apa. - mondtam, mire Harry felkapta a fejét.
- Biztos? Anyád elmesélte mi történt, de szeretném... A te verziódat is hallani.
Elmeséltem neki mindent. Attól kezdve hogy odaálltam a pulthoz, egészen eddig a pillanatig. És meghallgatott. Nem üvöltött le, nem mondta hogy kinyírja Harryt, nem közölte velem hogy takarodjak orvoshoz.
- Sutton, ugye tudod... - kezdett bele, de egyből rávágtam hogy igen, tudom hogy nagy felelősség, nem tudok egyetemre menni. De egy oxfordi diploma sem tudja talán visszaadni azt amit most érzek két ember iránt. - Találkozhatnánk valamikor? - tette fel a kérdést óvatosan apa. Lefogtam a telefon mikrofonját.
- Harry, meglátogathatna apa? - kérdeztem. A szemei zavarodott forgása, és az alig észrevehető dadogása megnevettetett.
- Persze, hogyne. - válaszolta bizonytalankodva.
- Megadok egy lakcímet, mikor érsz rá? - kérdeztem, megint a készülékbe beszélve.

Sosem szerettem az ilyen apa-barát találkákat, én nem vagyok az a típus aki le tud ülni a barátnője apjával, és meginni egy sört. Persze hogy szeretnék Sutton szüleivel találkozni, de talán még túl korai, főleg az anyjával, azok után amiket Suttonnek mondott, és tett vele. Szóval a könnyebb esettel kezdünk, Sutton apjával. Mosolyogva bólintottam rá mindezek ellenére a találkára, hiszen nem mutathatok valami szánalmas, félős alaknak, aki csak véletlen teherbe ejtette a lányát. Véletlen volt, de nem bántam meg. A gondolatmenetemet Sutton hangja szakította félbe.
- Van ma valami dolgod? - kérdezte az állára támaszkodva.
- Este lesz egy sajtótájékoztatónk, de ráérek, - válaszoltam. Sutton csendben bólintott. Szótlan.

Furcsa. - Te velem akarsz jönni? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. A mellettem ülő lány csak megvonta a vállát. 
- Talán. - mondta halkan.
- Sutton, ez egy sajtótájékoztató, unalmas emberekkel, riporterekkel, paparazzikkal. Rólunk, a médiahírekről, a turnéról. - mondtam az utolsó két szót a kelleténél feszültebben. Sutton is a szájába harapva fordult felém.

- Mikor mentek? - kérdeztem kétségbeesett tekintettel.
- Még nem most, ne aggódj. - válaszolta egy megnyugtató mosollyal az arcán. - Sutton, a sajtótájékoztatóra nem ülhetsz be, de azt hiszem Eleanor is ott lesz Louisval, úgyhogy lehetnél vele. Utána meg elmegyünk valami étterembe, csak ketten. Rendben?
- Rendben. - válaszoltam, majd felpattantam a kanapéról, de Harry megragadta a csuklómat, így visszaesve az ölébe magához húzott, és megcsókolt.
- Húzz fel valami szexit az étterembe. - suttogta a fülembe a rekedtes hangján, majd rákulcsolta az ujjait az enyémre.
- Harry, hat hetes terhes vagyok! - kommentáltam az utóbbi mondatát, majd nevetve borultam a mellkasára.

- Ott találkozunk. - mondta, majd végigsimítva a hasamon megpuszilt. - Ó. - szólt vissza mielőtt kilépett volna az ajtón. - Niall jön érted, ő úgyis késve tud csak érkezni, úgyhogy felvesz téged. - mondta, majd becsukva maga mögött az ajtót, kiment.

A tükör előtt állva simítgattam a hófehér térdig érő ruhámat. Nem igazán látszott még rajtam hogy terhes lennék, de a derekamnál lévő övvel próbáltam takargatni, hátha a kukkoló paparazzik még ezt is észreveszik.  Az ajtó kinyílt, Niall szőke haja bukkant fel az ajtóban.
- Szia. - mondta mosolyogva.
- Szia. - köszöntem vissza, még utoljára megnézve magamat a tükörben. Elégedett voltam a látvánnyal.
- Nagyon csinos vagy. - mondta a srác.
- Köszönöm. - reagáltam halványan elpirulva, majd bezártam a lakást, és lementünk a mélygarázsba, Niall Range Roveréhez.

- Itt. - mutatott egy fehér ajtóra Niall. Halkan bekopogtam, majd a bentről kiszűrődő ismerős hang hallatán benyitottam. Harry felemelte a tekintetét a mobiljából, és amikor meglátott, szétnyíltak az ajkai.

Akaratlanul is elmosolyodtam, és el is pirultam. Először is attól ahogyan Harry rám nézett, aztán meg azért mert az öltözékéhez képest kicsit túlságosan kiöltözöttnek éreztem magamat. Kinyújtotta a kezét, én megfogtam majd kicsit megpörgetett maga körül, hogy megnézze a ruhámat.
- Alig várom már hogy menjünk. Mindenki irigy lesz milyen gyönyörű barátnőm van. - mondta végigsimítva az arcomon.
Kopogtak az ajtón.
- Gyere. - motyogta Harry, elengedve az arcomat. Zayn hajolt be az ajtón.
- Megzavartam valamit? - kérdezte vigyorogva.
- Ami azt illeti... - kezdett bele a gondolkodásba Harry. - Igen! - válaszolta tágra nyílt szemekkel.
- Bocs tesó. Kezdünk. - nézett Harryre. - Sutton, ne haragudj. - majd mosolygott rám.

- Harry, nálad van az a kártya? - kérdezte suttogva felém hajolva Louis, a sajtótájékoztató néhány perces szünetében.
- Igen, ott lesz az öltözőmben.
- Rendben, elmegyek érte. - mondta Louis, majd felkelt és elvánszorgott az öltözők irányába. Remélem Sutton nem unatkozik Eleanorral.

- Egyedül álldogáltam az öltöző hatalmas tükre előtt. Eleanor sehol sem volt. A fejemet a plafonra emelve megszédültem, és amilyen gyorsan csak tudtam megpróbáltam elkapni a pultot, de nem ment. A magassarkúm magam alól botlott ki, és nagy puffanással értem földet. A fejem fájt, a fülem zúgott, és a tekintetem zavaros volt, amikor meghallottam Louis szavait.
- Sutton? Sutton! - hallottam tompán szavait, majd elsötétültek az öltöző fényei.